A fehér szamarakról
Elsőre talán furcsának hangzik a tény, hogy léteznek csacsik fehér színű szőrrel, ráadásul sokaknak biztosan megfordul a fejében az, hogy ezt a színt hivatalosan szürkének hívjuk, de – csakhogy még itt az elején tisztázzuk – most valójából az izabella színű szamarakról lesz szó.
Fotó: Tristan Ferne
Néhány szó a csacsikról
A szamár a lófélék (Equidae) családjába tartozik, őseit i. e. 6000-2000 között kezdték el háziasítani Afrikában. Sokáig málhás állatként hasznosították, de egy idő után átvették a helyét a lovak és öszvérek, akikkel sem gyorsaságban, sem erőtermelésben nem vetélkedhetett. Mivel egyszerűbb volt egy öszvért előállítani, mint egy nagyobb teljesítményű szamarat kitenyészteni, ezért hosszú ideig, szinte napjainkig alig alakultak ki genetikai és morfológiai megkülönböztethető jellegzetességek egy-egy értékmérő tulajdonsággal, illetve kiemelkedő teljesítménnyel, alkati különbségekkel, színváltozatokkal és jegyekkel markánsan elkülönülő szamárfajták. Ugyanakkor a nagyon eltérő földrajzi viszonyok miatt néhány izolált területen (pl.: sziget) helyi fajták alakultak ki. A különböző területi adottságok miatt a szamárnak eltérő változatai jöttek létre.
Erre példa a méretbeli különbség, napjainkban megkülönböztetünk óriás, közepes, kis és törpe szamarakat.
| Típus | Marmagasság | Fajták |
|---|---|---|
| **Óriás szamarak: ** | 130 cm felett | Andalúz szamár, Katalán szamár, Poitou-i szamár, Nagy fekete berryi szamár, Martina francai szamár, Ragusai szamár, Amerikai mammut jack |
| **Közepes termetű szamarak:** | 115-130 cm között | Pireneusi szamár, Siumi szamár |
| **Kis termetű szamarak:** | 95-115 cm között | Kaukázus vidéki és belső-ázsiai szamarak |
| **Törpe szamarak:** | 95 cm alatt | Sardó szamár |
Az Izabella színű barokk szamár
A szamártenyésztésben – különösen akkor, ha kicsi beltenyészetről van szó – gyakran spontán mutációként születhetnek az egész testet érintő, kisebb-nagyobb mértékben pigmentszegény (flavizmus), illetve pigment nélküli (albinizmus) egyedek. Az utóbbi jelenség a Földközi-tenger szigetein élő törpe szamarak körében viszonylag gyakran előfordul, de mivel ez az erős napfénnyel szemben hátrányos tulajdonság, ezért ezen a vidéken nem igazán foglalkoztak a felbukkanó furcsa színváltozattal. Ellenben a mérsékelt éghajlatú Közép-Európában, az Osztrák Magyar Monarchiában a szokatlan szín felkeltette a gazdagabb társadalmi réteg figyelmét, és hamarosan céltudatosan tenyészteni kezdték az izabella fakó színnek nevezett színváltozatot. Környezetük és kialakulásuk korszaka alapján nevezte el F. D. Altman professzor ezeket a szamarakat barokk, illetve rokoko szamárnak. Kutatása során megállapította, hogy ezt a változatot elsősorban Magyarországon és Ausztriában tartották, így a magyar parlagi szamár egy változatának kell tekintenünk.
Fotó: DomaFarm
A II. világháborút követően sajnos szétszóródtak az izabella színű szamárállományok, és mivel nem folytatták céltudatosan a tenyésztésüket, ezért rohamosan csökkenni kezdett a számuk. Az ötvenes évek második felében ugyan a Gyapjúforgalmi Vállalat rákoskeresztúri telepén két fekete szamárnak izabella színű csikója születet, és szoros rokontenyésztést követően kialakult egy néhány egyedből álló tenyészet – ami igen nagy érdeklődést váltott ki –, de később, 1970 környékén ez az állomány is feloszlott. Altmann professzor 1994-ben az Ausztriában fellelhető egyedek számát húszra becsülte. Napjainkban néhány helyen még olykor-olykor felbukkan egy-egy izabella színű szamár, de már igazi ritkaságnak számít.
Az Izabella szín
Egy pillanatra azért térjünk ki az izabella fakó színváltozatra is! Ezek a szamarak csak pigmentszegények, nem pedig teljesen pigment mentesek. Erről tanúskodnak bőrükön elszórtan megjelenő kisebb-nagyobb sötét pigment foltjaik, és szőrük, mely tompa fényű és sárgásfehér színű. Szemük kék, ún. csókaszem. Az izabella fakó színváltozat váratlanul megjelenhet és öröklődhet.
Előfordulhat azonban ténylegesen fehér színű, nem pigmenthiányos szamár is, ezeket az egyedeket szaidi vagy egyiptomi fehér szamárnak nevezzük. Bőrük egyöntetűen kékesfekete színű, szemük barna. Szőrük születésükkor általában világos daruszürke vagy ezüstszürke, gykaran hátszíjuk és vállkeresztjük is van. Idősödve teljesen kivilágosodik a színük és puha, testhez simuló szőrzetük szinte fehér lesz.
Fotó: Zsofi <3
A barokk szamár külleme, méretei, színe
A barokk szamarak teste arányos, csontozatuk szilárd, hátvonaluk egyenes. Fejük közepes nagyságú, profilvonala rendszerint egyenes vagy enyhén domború (félkosfej). Füleik kisebbek, mozgékonyak. Testük jól izmolt, a paták szaruanyaga – még a viaszoltaké is – jó minőségű.
Tekintettel arra, hogy a barokk szamarat jobb tartási és takarmányozási körülmények között tenyésztették ki, testnagysága szerint a közepes illetve a nagyobb termetű szamarak közé sorolhatjuk, marmagasságuk általában 115-130 cm között van.
A barokk szamár színe enyhén sárgás árnyalatú fehér, szőrzete puha és finom. A bőr pigmentszegény, rózsaszínű és pigment foltokkal tarkított. A szem halványkék színű (csókaszem). A paták viaszoltak, de lehetnek sávozottak vagy palaszürkék is.
Fotó: Muchbetter5
Fotó: Rachid HAKKA
Források:
- Képek: www.flickr.com
- Irodalom: Mihók Sándor, Pataki Balázs, Ernst Kalm, Ernst József – Ló és Szamár